Összeesküvéselmélet
Elég sokan vannak, akik azt gondolják, hogy valakik a háttérből irányítanak. Zsidók, szabadkőművesek, KGB, CIA, Simicska, Gyurcsány, Monsanto, Google és egyéb szörnyek. Végső soron a gazdasági szabadságharcunk is arra alapul, hogy valakik, homályba burkolózó körök megtámadtak minket. Nem fedik fel kilétüket, ez a módszerük lényege. Ha körülnézünk a világban, világosan látható, hogy összehangolt, precíz gépezetet működtetnek, hiszen mindenhol ugyanúgy és a kellő időben csapnak le, mintha előre tudnák hogy mikor jön el az alkalom. Már nem csak a versenytársaikat gyűrték maguk alá, de az oktatást is, az igazság helyett az ő tanaikat hirdetik az egyetemeken, és végül nem lesz aki ellentmondjon nekik.
Valójában persze nincs összeesküvés.
Mindazok, akik ilyenekben hisznek, azt bizonyítják magukról, hogy nem értik, mi történik a világban. Két alapvető hibát vétenek:
1) Nem tudják a történelmet. Ahhoz azért nem kell történésznek lenni, hogy legyen egy körülbelüli fogalmunk arról, hogy hogyan jutottunk el idáig. Akinek van egy minimális műveltsége, az képes kell legyen megtalálni a párhuzamokat és az előzményeket a múltban, amelyek magyarázatot adnak a jelen sokszor valóban furcsa jelenségeire.
2) A második az, hogy nem értik a rendszer lényegét amelyben élünk. Minden rendszernek van egy célja. Huzalok, fogaskerekek, számlálók, adatrögzítők és egyéb alkotóelemek kapcsolódnak össze, és a hatalmas gépezet csattogva forog, és végzi a munkáját. Minden társadalmi rendszernek van egy szélsőértéke, ami felé halad, vagy egy egyensúlyi állapota, amit megtartani igyekszik. Ez a rendszer célja, hiszen cél az, ami felé minden áron igyekszünk. A jelenlegi kapitalizmus célja egy szélsőérték: a fogyasztói társadalom.
Az, hogy egy rendszerben mi valósul meg, pontosan egy dologtól függ: attól, hogy milyen módon és arányban vannak elrendezve a rendszerben a pozitív és negatív visszacsatolási hurkok. Az erősítő és a szabályozó hurkok, amik mindennek a viselkedését leírják.
Egy rendszer nem csak a szabályaiból áll, sokminden más is működteti, melyek közül a legfontosabb az, hogy mit gondolnak a rendszerről a benne élők. El tudják-e képzelni, hogy lehet másként? Mik a megkérdőjelezhetetlen értékek stb. Ezen kívül még van egy sor szabály.
Marx már jó régen leírta, hogy a kaptitalizmus hova vezet: tőkekoncentrációhoz és kizsákmányoláshoz. Mi történik ma a világban? Tőkekoncentráció és kizsákmányolás.
Nem vagyok Marxista, félre ne értsen senki, de ezek tények. Nem a diagnózisban, hanem a terápiában kellene újat alkotnunk hozzá képest.
A bankárok, az EU, az IMF, az USA nem fogtak össze ellenünk. Sokan közülük még csak nem is egyeztetnek. Nem pécéztek ki se minket, se Viktort. Ők a saját szerepük szerint, a saját rendszerfelfogásuk szerint optimálisan viselkednek. A befektetéseiket védik (joggal és ráadásul ügyesen) az általuk kedvelt rendszer struktúráját védik stb.
Orbán Viktor, noha rendszerkritikusnak látszik, nem érti a dolgot, mint ahogy egyik másik magyar politikus sem. Talán az LMP-ben lehet néhány hippi, aki hallott már arról, hogy az egész kapitalizmus úgy beteg ahogy van, az egész növekedési játék úgy lehetetlen ahogy van. Nem, nem fogunk tovább növekedni, de ilyenkor még nincs vége a kapitalizmusnak, csak annyi történik, hogy a rendszer jól ismert szabályai szerint a győztes mindent visz.
(Titkot árulok el: a piacvezető szereti a zsugorodó piacot)
Ebben a rendszerben úgy racionális viselkedni, ahogy a nyugatiak viselkednek.
A rendszer azonban rossz. Frusztrációt és nyomort szül, és még a győzteseknek mondottak se lesznek soha végképp elégedettek a folyamatos verseny miatt.
Mi következik ebből?
1) Nincs összeesküvés. Ezért nem emberekkel hanem szabályokkal kell harcolnunk ami teljesen más. A kapitalizmus szabályai az irányadóak ma és ezt tudomásul kell venni. Ez nem jó, de elviselhető, és főként, megérthető. Lehet benne élni egy darabig. Aki összeesküvést lát valahol, az gondoljon automatikusan arra, hogy nem érti, hogy a rendszernek abban a részében mi hajtja a szereplőket. Emiatt a rendszer kiszámítható, és amíg működik, addig viszonylag jól irányítható is.
2) A rendszert le kell bontani vagy ki kell szállni belőle. A kijárat nem a növekedés felé van, az a bejárat. Mindkettő ajtónak látszik, könnyű összekeverni. A kijárat a korlátok elfogadása felé van. Nincs rá recept, legalábbis egy kész algoritmus, hogy hogyan kell kiszállni a kapitalizmusból. De muszáj kiszállni, mert a klasszikus kapitalizmus már cserben hagyott minket, beteg, lassan vége lesz. Ki kell találni, hogy merre és hogyan.
Kiindulópontnak hadd ajánljak egy zseniális cikket:
Donella Meadows - Leverage points: places to intervene in a System
via: http://aftermodern.hu